„Veszélyeztetve látjuk az akadémiai szabadságot, az egyetemi autonómiát!”

Nyomtatóbarát változatPDF változat
2018.10.19.

Most, amikor a kormányzat az egyetemi-akadémiai intézmények mélyreható átalakításába kezdett, fontosnak érezzük, hogy a magunk részéről igyekezzünk megerősíteni a közvéleményben a tudományos szabadság, az egyetemi autonómia közjót szolgáló értékének megbecsülését. Az egyetemi-akadémiai intézmények megkülönböztető sajátossága a tudományos munka, azaz új ismeretek szerzése a világról, megbízható tudás elérése a valóságról, amiben élünk. E tekintetben nem hagyatkozhatunk megbízhatóan sem a politikai-állami-közéleti szférában, sem a gazdaságban, sem pedig a mindennapi életünkben szerzett tapasztalatokra. Fontos tudatosítanunk, hogy mennyivel rosszabb – milyen kaotikus és dezorientált - helyzetbe kerülünk, ha problémáink megoldásánál nem támaszkodhatunk a tudományok megbízható, ellenőrizhető, objektív ismereteire! Mindennapi életünk körülményeinek jobbításában és a gazdasági innovációban is hatékony, hasznos eszközöket és megoldásokat szintén az új tudományos ismeretekre támaszkodó alkalmazások révén nyerhetünk. Azt is láthatjuk, hogy tartósan azok az egyetemek sikeresek a világban, amelyek tevékenységükben a tudományos munkát helyezik – helyezhetik – előtérbe. Mindezeknek általánosan elismert értékeknek kellene lenniük és nem lenne szabad politikai viták tárgyát képezniük!

A felsőoktatás tervezett átalakításánál – már amennyire ez egyáltalán a töredékes információkból megítélhető - látszólag nincs is szó az akadémiai-tudományos szabadság és az egyetemi autonómia veszélyeztetéséről. Sőt nagyobb egyetemi autonómiára gondolhatunk, ha az államigazgatástól való szervezeti, működési, gazdasági-gazdálkodási - és ennek részeként, bizonyos fokig még a fenntartói –függetlenedés is következik a vélhető két új működési modellből. Két tényező azonban megalapozottan ad okot aggodalomra. Az egyik a kormányzat ismert szándéka az önfinanszírozó felsőoktatás elérésére, illetve a felsőoktatásnak a gazdaság - a gazdasági hatékonyság és innováció – szolgálatába állítására. A másik – az előzővel összefüggő - tényezőt pedig a felsőoktatási intézményeknek várhatóan majd felajánlott két működési modellben láthatjuk. A Corvinus számára kilátásba helyezett alapítványi forma és a hírekben keringő „corporate university” modell is közös abban, hogy bennük rejlik annak a veszélye, hogy a felsőoktatási intézmények a gazdaság igényeinek – sőt egyes nagyvállalatoknak - közvetlenül alárendelt kiszolgálóivá váljanak! A leginkább megvilágító, ha elképzeljük, hogy mondjuk „MOL-Budapesti Corvinus Egyetem” vagy még inkább „MOL-Corvinus Business School” vagy „Audi-Széchenyi István Egyetem – Győr” néven kell emlegetnünk a szóban forgó két felsőoktatási intézményt - és a sor folytatható!

Felvetődhet a kérdés, hogy mi ebben a baj? Miért baj az, ha a gazdaság, a munkaerőpiac igényeit szolgálja a felsőoktatás? A válasz természetesen az, hogy nem baj, ha szolgálja a felsőoktatás a gazdaság és a munkaerőpiac igényeit! Azonban magának kell értelmeznie ezeket az igényeket a tudomány felől kiindulva!

A probléma valójában nagy és mindenütt a világon küzd vele a felsőoktatás. Mintegy másfél évszázada az egyetemek a tudomány művelése mellett mindinkább a gazdaság motorjává váltak. Érthető módon ez a gazdasági hasznossággal összefüggő tevékenység egyre nagyobb teret kapott és a társadalmak, illetve a kormányzatok gyakran hajlamosak szinte csak ennek jelentőséget tulajdonítani. A jelenlegi magyar kormányzat – úgy tűnik – szélsőséges példája ennek a megközelítésnek.

A gazdasági innováció azonban valóban hatékonyan és tartósan csak az újabb és újabb tudományos ismeretekre támaszkodó alkalmazások révén érhető el. Az egyetemeknek tehát maguknak kell értelmezniük a gazdaság velük szemben támasztott követelményeit, nem pedig szolgaian megfelelniük a gazdasági szereplők kinyilvánított igényeinek! A gazdasági szereplők elsődleges igényei ugyanis mindig arra irányulnak, hogy csökkentsék annak költségét és idejét, ami a munkaerő munkába állításához, betanításához, a vállalat egész működési kultúrájának elsajátításához szükséges. Az egyetemeknek azonban nem azonnal munkába állítható munkaerőt kell szolgáltatniuk, hanem diákjaikat egy egész sikeres szakmai életpálya befutásához szükséges készségekkel és szakmai területük egészét átfogó ismeretekkel kell felvértezniük. A szakmai ismereteken túlmenően pedig olyan készségekkel és ismeretekkel kell ellátniuk a hallgatókat, hogy képessé váljanak szakmai – és nem csak szakmai - tevékenységüket és hatásukat az egész társadalom és gazdaság - sőt a bennünket körülvevő egész világ - összefüggésében megérteni. Mindezt annak érdekében, hogy tevékenységükkel képesek legyenek pozitív változásokat előidézni környezetükben.