Hogyan kellene átszervezni az állami felsőoktatást?

Nyomtatóbarát változatPDF változat
Írja meg nekünk a véleményét!

minőség - régiók

A szokásos módon (akkreditáció) meg kell vizsgálni, hogy melyik szakon melyik intézményekben van meg a megfelelő szakmai színvonal. Ennek alapján nem minden szakot kell majdnem minden intézményben oktatni, de minden régióban biztosítani kell, hogy az évente meghirdetett (tehát viszonylag nagy létszámú) szakot az adott régióban el lehessen érni államilag finanszírozott formában.

forrás

Nem kéne kivonni pénzt az állami felsőoktatásból. Ezt minden normálisan működő országban tudják. Az egész átszervezés csak álca.

szaktudás és műveltség

Több szempontból meg kéne vizsgálni az egyes szakok helyzetét. Vannak például bizonyos bölcsész szakok, amelyek ugyan a közvetlen anyagi javak előállítása szempontjából nem meghatározóak, de az általános műveltség szempontjából igen. Más a jelentősége egyes szakoknak például a termelés és a szolgáltatás területén. Meg kellene vizsgálni, hogy milyen szakosak a diplomás munkanélküliek. Melyek azok a szakok, amit a fiatalok hivatástudatból és melyek amelyeket karrier-vágyból választanak. Milyen a különböző szakok társadalmi presztizse? 

Nagyon elfogadhatónak tartom

Nagyon elfogadhatónak tartom azt a programot, hogy az állam csak annyi államilag támogatott helyet biztosít a felsőoktatásban, mely a tererbíró képességével egyensúlyt tart.

Az is elfogadható, hogy egy anyagilag nagyon szomorú körülmények között lévő állam kötelezi az állami támogatással diplomához jutókat, hogy a hazájukban kamtoztassák a kapott tudásukat, de ehhez természetesen biztosítani kell a szükséges munkahelyeket is.

Az az elképzelés nagyon tetszik nekem, hogy az, aki részleges ösztöndíjjal vagy önköltséges képzéssel szerzi meg a diplomáját és utána állami munkahelyen kaamtoztatja tudását, kapja vissza a befizetett képzési költségeit. Így egy egysnsúlyi állapot lesz elérhető idővel.

Cs.

Személy szerint pontosan

Személy szerint pontosan ellenkezőleg látom a dolgokat!

Az állam teherbíró képessége szubjektív, mivel kérdés, hogy ki dönti el, hogy az oktatásra mekkora szeletet kell fordítani, mekkora az a mérték, amely az ország jövőjét szolgálja e téren. Úgy gondolom, hogy egy hosszú távra gondolkodó, felelős kormányzásnak mindenkor a hosszú távú jövőt kell szem előtt tartania, és a jövő nemzedékére kell a legtöbbet fordítania, mert nem mindegy, hogy jól képzett, magasan kvalifikált állampolgárok alkotják-e a népesség zömét, vagy képzetlen, alacsonyan kvalifikáltak. Hisz mindenki tudja, aki közgazdaságtant valaha is tanult, hogy az ország jövőjét a bejövő tőke határozza meg, melynek lényegesebb magasabb vonzerőt jelent hosszú távon a képzett szakemberek sokasága, mint a lényegében szolgasorban élő segédmunkásoké.

Az államnak a jövő nemzedékének képzése terén úgy kellene működnie, mint a jó szülöknek. A szűlő sem azért taníttatja, neveli gyermekét, hogy majd a gyerektől vissza vegye a felnevelésének költségét, ha keres, tehát pénzben törlessze a rá fordított összeget.

A diplomásaink nem azért mennek külföldre dolgozni, mert nem szeretik a hazájukat, hanem azért, mert nem találnak munkahelyet, nem látnak jövőképet maguk előtt. A rendszerváltás óta a fiatalok létbizonytalansága fokozatosan romlik. Szűk látókörű politika azt gondolni, hogy egy ilyen prímitív hozzáállás maradásra kényszeríti a fiatalokat. Ezzel csak azt érik el, hogy nem csak átmenetileg, hanem örökre elmennek a fiatalok. A magyar fiatalokban még mindig él apáik röghöz kötött öröksége, nem szívesen mennek más országokba dolgozni, de a rendszerváltás óta folytatott politika, erre kényszeríti őket.

Mint szűlő én is jól tudom, hogy a fiatal nemzedék elkeseredett, hogy nem tud hazájában érvényesülni, hogy nincsenek munkahelyek, hogy egyre erősődik a létbizonytalanság, és a kiszolgáltatottság.

Ezért sem értem az ilyen fajta megközelítését a kérdésnek az Ön részéről, főleg egy ilyen oldalon, ahol az érdekvédelmet kellene erősíteni, és nem a kormánynak gazsulálni.

 

hozzászólás

Ha szabad hozzászólnék, hiszen erre való ez a fórum.

A létszámkeretek demográfiailag indokoltnál nagyobb csökkentésével személy szerint egyetértek, de a felsőoktatásból való költségkivonással nagyon nem (sőt inkább növelni kellene). Persze a kivonást mindig a GDP arányában szabad csak nézni, ha recesszió lesz (mert a távolkeletiek szorgalmasabbak nálunk), akkor külön stratégia nélkül a forráscsökkenés természetes.

A röghöz kötés ilyen szankcionálásával szabad ugyan próbálkozni, de szerintem nem vezet eredményre, így csak politikai üzenete van, ami lehet hogy vissza is üt. Ha versenyképesek akarunk lenni, mint társadalom és piac, akkor például Dél-Korea-tól sokat lehet tanulni oktatáspolitikából és oktatáskultúrából (természetesen a legjobbak ott is elhagyják az országot, ha éppen úgy áll érdekükben).
Tehát a társadalmi elismerésben legfelül a pedagógusoknak kell állniuk (a nemzet építői), és ennek pénzben is láthatónak kell lennie, különben folytatódik a kontraszelekció.

De persze a véleményem nem igazán számít hiszen nem vagyok szakember, sem pedagógus. A felelősségemet abban definiálom, hogy a közvetlen vezetőimnek mindig az arra legalkalmasabbakat támogassam (akiket személy szerint ismerek és megbízom az ítélőképességükben) és ezt nagy dobra verjem. Ezt a viselkedést várom el tőlük is a lánc folytatására, és idővel csak kiderül kinek a véleménye állja meg a helyét.

A kormányt bombázni kell az éles, lesúlytó kritikával, a pozitív véleményekkel, és az ötletekkel is. Erre való a politika.

Nem kell gazsulálni

Nem kell gazsulálni, de el kell ismerni ami jó és konstruktív módon kell kritizálni azt, ami rossz.

Azt gondolom, hogy az nem igaz, hogy azért mennek el a fiatalok, mert nincs állás. Ez biztosan nem igaz például az orvosokra. Sokkal inkább jellemző, hogy nincs elég jól kereső állás. Mert sok fiatal elsődleges célja, hogy jól keressen. Ez megmutatkozik abban is, hogy milyen szakokat választanak leginkább.

Azt hiszem, hogy amikor pl. pénzügyi, gazdasági területen sokkal jobb az átlagfizetés, mint sok egyéb diplomát igénylő területen, akkor nem probléma az, hogy önköltségessé teszik az ilyen helyek nagy részét. A probléma az, hogy ilyen hirtelen csinálták. Ez igaz a jogász képzésre is. Nem lehetne a diákokat egyik napról a másikra ilyen helyzet elé állítani.

Nem tartom elfogadhatónak, hogy...

- a forráskivonást szerkezetátalakításnak nevezzék, nevezzük;

- bármilyen szerkezetátalakítást a résztvevők  (hallgatók, oktatók, dolgozók, intézményvezetők) nélkül, véleményük és tapasztalataik teljes negligálásával hajtsanak végre,

- személyes és pártpolitikai érdekek érvényesülnek a gazgaságosság és minőség szempontjait is felülírva.

 

Térjünk vissza a szakmai

Térjünk vissza a szakmai megfontolásokra. Az a kérdés, hogy ki és milyen szempontok, paraméterek alapján döntse el, hogy HOL  MIT  tanítsanak, és HOL  MIT  NE tanítsanak. 

minőség

Azt hiszem, hogy alapjában véve meghatározó kellene legyen az, hogy milyen minőségben tudnak az egyes intézményekben az egyes szakokon oktatni.

Mert felesleges és luxus alacsony színvonalon oktatva, gyenge lábakon álló diplomásokat képezni tömegesen. Arra viszont figyelni kellene, hogy elérhető közelségben legyen minden fontosabb területen képzés, mert sokaknak erőn felüli teher lehet, ha a tanulás közvetlen költségén kívül az utazás, a szállás és az egyéb, a távolságból fakadó költséget is állnia kell.

Tehát egy viszonylag egyenletes területi eloszlás lenne kívánatos egyrészt, másrészt olyan, ami nem feleslegesen sűrű. Igaz, hogy ez utóbbi elsősorban csak a népszerű szakokra jellemző.

Kérdés, hogy milyen eszközökkel lehet elérni ezt az állapotot?

Én például reméltem, hogy az új törvény erősen megnehezíti az álláshalmozást. Nem csak a politikusok esetében, de a professzorok esetében is nehezen képzelhető el, hogy valaki kettő, netán több helyen teljes értékű munkát tud végezni.

Forráskivonás?

Természetesen a januári zárolás és a Széll Kálmán terv forráskivonást jelent, de érdemes

jövő év elején a költségvetési zárszámadáskor megnézni, hogy ténylegesen csökkent-e az

intézményekben a büdzsé? Mert Támop, Gop, stb. pályázatokkal valószínűleg eddig is és

ezután is sokkal több pénzt lehet elnyerni, mint néhány évvel korábban.

Vagyis összességében, igaz az oktatás súlyának csökkenése mellett, meglehet a pénz.

hallgatók

Sajnos mindnyájan tapasztaljuk, hogy a hallgatók színvonala egy jó részüknél nagyon alacsony.

Többek között ebből fakad, hogy sokan egy-két év után kiesnek, és vagy nem végeznek,

vagy esetleg újrajelentkezés(ek) után nagy nehezen sok évvel a normális idő után végeznek.

Talán az nekik is és az intézményeknek is jobb lenne, ha be se kerülnének.

Ebből a szempontból nem baj, ha csökken a felvehetők száma és nő a ponthatár.

Csak az a baj, hogy a költségvetési pénz (részben) a hallgatói létszámmal arányos.

Azon kellene változtatni, hogy emiatt ne csökkenjen a pénz.

 

intézmény fejlesztési terv

Hogyan gondolják azt az illetékesek, hogy az intézmények - a felsőoktatási törvény szerint (elnézést, lemaradt a "nemzeti") - június 30-ig készítsék el az intézményfejlesztési tervüket, amikor az állami finanszírozásról még semmit sem lehet tudni? 

Felelősség teljesen

/*-->*/

Felelősség teljesen, jó gazda módjára, hosszú távú elemzéssel végiggondolni, hogy mely szakokra van szüksége az országnak. Azzal, hogy szinte a felére csökken az államilag finanszírozott létszám, a mai gazdasági helyzetben sok tehetséges, hazájához hű diák lesz kizárva a tanulás lehetőségéből, hisz az egyéb létfenntartási költségek mellett már a tandíj kigazdálkodása szinte lehetetlen. Így elsősorban azok fognak bejutni, akik karriervágyból és nem a szakma szeretete miatt jelentkeznek felsőoktatási intézménybe. Nem kéne engedni a zsarolásnak sem; lásd rezidensek, hisz rajtuk kívül sok diplomás dolgozik felelősség teljes munkakörben jóval kevesebb fizetésért. Magyarul ne a politika diktáljon, hanem az átgondolt, észérvekkel alátámasztott valóság !

Nincs elképzelésünk?

A Fórum ? úgy tűnik ? nem váltott ki különösebb érdeklődést.

Mi lehet ennek az oka? A teljes elfásultság vagy az érdektelenség? Nem bízunk abban, hogy szakmai kérdéseket ? egymás eltérő szempontjait is mérlegelve ? józanul meg lehetne vitatni és az eredményt azután (sajtó és egyéb fórumokon) hirdetni? Vagy csak egyszerűen lusták vagyunk gondolkozni?

Sokkal könnyebb csendben morogni és azután nyavalyogni, hogy nem vették figyelembe a véleményünket ? ami egyébként nem is volt.

Vagy az vélemény, hogy ezt nem lehet csinálni, ez felháborító, ez megszerzett jogokat sért; de akkor mi a fenét kellene csinálni?

Tényleg nincs elképzelésünk?

Egyetértek kukuccsal, úgy nem lehet érdemben képviselni az érdekeket, ha az érintettek nem


tudják/nem akarják artikulálni azt. Azonban utána vannak akik mégis számonkérik, hogy miért


nem harcolt a szakszervezet.